Nem akarok felejteni

Egy fiatal művész titkos élete...

Idézet

Egyszer lent,egyszer fent 

bipoláris, depresszió, bipoláriszavar, vallomások, élet, életrec
Feedek
Megosztás

Egy Hónappal Később

Nos....hát megint kihagytam egy kis időt. Elköltöztem,mert az első hónapban elfogyasztott irgalmatlan mennyiségű alkohol után elfogyott a pénzem ( Milyen meglepő).
Hihetetlen de....egy olyan lányhoz költöztem, aivel anno együtt dolgoztam és szó szerint gyűlöltük egymást. 
Egy este nem tudott a gyerekére vigyázni, és sajna egyetlen ismerőse és szittere nem ért rá, ezért felhvott telefonon, hogy bocsássak már meg, de hogy ő egyszerűen nem tud senkit találni, aki le tudná fektetni a gyereket. 
Kedves akartam vele lenni annak idején, mert ő , ( az én szerelmem ) és a gyerek, vigyáztak a kutyámra, úgyhogy viszonzásul felajánlottam neki, hogy bármi gáz van, ( ha nem talál szittert, vagy barátot akárkit)
Akkor szvesen vigyázok a lurkóra.
Hát gy esett, hogy miután első alkalommal kudarcot vallottam lefektetés ügyében, Zsani hazajött és sikerült együtt letenni a gyereket. 
Ezek után elfogyasztottunk egy kisebb (nagyobb) mennyiségű alkoholt , és becsiccsentve miután elmondtam neki, hogy kibaszott drága albérletben lakom, ( bár imádtam ott lenni, csak egy 8nm-es szobáért 50000.- plusz  rezsit fizetni nem volt kedvem) felajánlotta, hogy költözzek oda hozzájuk. Én döbbenten reagáltam erre, hiszen ha ezt pár hónappal ezelőtt ajánlotta volna föl, kiröhögtem volna, tekintettel arra, hogy mennyire utáltuk egymást. Végül mindent átbeszéltünk. Mi volt közöttünk a baj, mi történt és miért bántunk úgy egymással ahogyan. Úgy döntöttünk megpróbáljuk. Kipróbáltuk. Egy hónap együttlét után is működött a dolog, segtettük egymást, minden tekintetben. Én beszálttam a gyerek nevelésébe, többet voltam vele, hozzám szokott, megszeretett, ezek után beköltöztem és most boldog családi életben létezünk egymás mellett . Ő, a gyerek, két kutya és én. 
Barátok lettünk. Működik az együttlét. És boldog vagyok. Ugye ez az egész csak azért történik, mert én lakást akarok venni Pesten, ami sajnos kurva nehéz és még mindig nem sikerült, de ez, hogy mi most együtt élünk borzasztóan megkönnyÍti az életemet. 
Közben persze nem fenékig tejfel az élet. Ezzel, hogy olcsóbban lakom valahol és jobb életkörülmények között élek, ettől még nem oldódtak meg a gondok, valamit ki kell találnom és kezdenem kell valamit az életemmel.
Szerencsére a régi munkahelyemre vissza tudtam mennni, egyre többet járok alkalmi munkákra,mondhatni gyűlik egy kis pénzem, nem kell szarul éreznem magam amiatt, hogy félig a családom támogat. 
DE! Felvételi. Sajnos sznész szakra már nem tudok jelentkezni, mert semmi értelme, úgysem vesznek fel 27-28 évesen. DE! Most még készülhetek a rendező szakra és a zeneakadémiára is készülök Jazz Ének szakra. Próba cseresznye. Igazából zeneszerző szakra szerettem volna jelentkezni, de sajnos ahhoz, rendkvül magas zongoratudás szükségeltetik, amivel én nem rendelkezem. Viszont, ha esetleg Jazz szakra felvennnének, azzal is tudnék foglalkozni, függetlenül attól, hogy milyen szakon tanulok. 
Egy gond van csak. Zsani és a gyerek melllett...felgyorsult az életem. Egy olyan rendszerbe csöppentem bele, amivel nem tudok lépést tartani. Nem megy egyszerre az önmagam képzése, a gyerek nevelése és akét kutyával való idő töltés. Egyszerűen képtelen vagyok rendesen beosztani az időmet. 
A diétámat nem tudom tartani, arról nem is beszélve, hogy a reggeli és délutáni edzéseimet sem tudom tartani. Na ez persze nem a gyerek miatt van, tőle függetlenül sem sikerül úgy csinálnom a dolgaimat ahogyan szeretném. Reggel 7-kor kelés. Kutyákat levinni sétálni, majd gyereket ezzel egyidőben bedobni az oviba. Ezek után kéne futni és tornázni egyet. Majd tanulás,készülés az egyetemre, ezzel el is megy a nap, majd fél-5 kutya séta, gyerekért az oviba, majd edzés, gyerekkel utána foglalkozni, aztán nyolckor fürdés 9-kor ágyba dugni a gyereket, esti mese, majd felnőtt dolgok, ha mázlink van akkor, fél 10 körül már alszik a gyerek és ennnyi....vége a napnak. Na most...ebben nem volt benne, hogy takarÍtás, ház körüli munkák, reggeli, ebéd, vacsora főzés, mosás...elpakolás, mosogatás...stb...faszom...elröpül egy nap. És mindig van fontosabb dolog a tanulásnál. Mire befejezzük a házi munkát vagy az elintézni valókat, vagy esetleg elmenni dolgozni ????Például, már véget is ért egy nap. Én nem tudom, hogy Zsani hogy csinálja mindezt. Semmi ideje nem marad magára. vagy alig. Persze ezt ő választotta, ő vállalta a csöppséget, de akkkor is. Látom rajta, hogy néha tele a töke ezzel a helyzettel. Imádjuk a gyereket, de a dac korszak meg az, hogy néha kibÍrhatatlanul viselkedik, borzasztóan megnehezÍti az életünket. Persze, megjegyzem, hogy együtt mindezt egész jól kezeljük. 
Most senki nincs otthon a két kutyán, meg rajtam kÍvül. Ma egy teljes órán át arra gondoltam, hogy elmegyek egy koncertre este, de nincs szÍvem a kutyákat ilyen sokáig egyedül hagyni, úgyhogy megy a faszom koncertre, inkább hazamegyek sétáltatni, majd tanulni. És hopp....megint vége a napnak...pedig most se gyerek, se Zsani. Ahhh....nem könnyű ez a helyzet. És az elmúlt két hétben is csak a Jazz szakra készültem, rendező szakra nem. 
Na mindegy. Most is dolgozom...csak szünetem van. Nem megyek koncertre. Eldöntöttem. Hazamegyek. 
Otthon is van alkohol...Ahhoz, hogy berúgjak nem kell bemennem a városba.

Új Élet, Régi Hely

Üdv újra Budapest!

Nos...hát elég sok dolog történt mióta nem találkoztunk kedves naplóm!
Például...

Most visszaolvastam az utolsó két bejegyzést, úgy emlékeztem,hogy a kirúgásom óta nem nagyon Írtam, ami kb igaz is, de mégis akadt itt-két picike kis lejegyzés. 
Ami többek között az új agydokimról szólt, meg a kétségbeesésemről, miszerint fogalmam sincs mit kezdjek a hatalmas gyógyszermennyiségemmel és az orvosaimmal, akik mindannyian mást állÍtanak rólam. 
Végül döntöttem. Halgattam az új orvosra és amellett, hogy elmentem felvételizni egy másik országba, (ahova nem vettek fel persze, mert nem akartak másik haza fiait felvenni...na mindegy)
elsajátÍtottam az autogen terápia három fokozatát kifogástalanul. Ez bebizonyÍtotta, hogy igenis a szugeráció működik, egy létező dolog, de csak abban az esetben hatásos, ha azt gyakorolják. Nos. Én gyakoroltam, annak ellenére, hogy nem bÍztam benne. Sem a módszerben, sem az orvosban, de úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, tartozom magamnak annyival,hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jobban legyek. A főpróba az volt,hogy ugye vissza kellett mennem a régi szÍnházamba a még meglévő előadásomat játszani, aminek kimondása már önmagában trauma,, nemhogy még meg is tenni. 
Először is visszamenni a régi munkahelyedre kész katasztrófa. De ez még ugye semmi, az utolsó alkalommal amikor ott voltam, megint Anikáéknál laktam és egy olyan előadást játszottam, amiben rosszul lettem abban a pillanatban, hogy szÍnpadra léptem. Halálra voltam rémülve. 
Először arrra gondoltam, hogy leadom a szerepet, mármint felmegyek a hülye igazgatóhoz....(aki nem mellesleg , meglátott a folyosón,, és igyekezett nagy Ívben elkerülni de sajnos egy felé mentünk, Így kénytelen volt rám köszönni... ) 
szóval...felmegyek az igazgatóhoz és azt mondom neki: "Bocs haver! Ez nekem nem megy. Sem itt lenni, sem nálatok játszani nem megy. "
De persze nem tettem meg, hiszen egyfolytában ott lebegett volnna a szemem előtt a kérdés...mi lett volna ha...
Nem akartam azzal a tudattal élni, hogy kudarcot vallottam.

Persze ettől függetlenül be voltam szarva, de a betegségem mértékét és az új gyógyszereket is próbára akartam tenni. Be kellett lépnem az épületbe, találkoznom az emberekkel, majd próbálni és nézők elé állni. 
Hétfőn költöztem Pestre és gyakorlatilag amÍg vonatra nem szálltam ( csütörtök délután ) , ittam. 
Gyakorlatilag velem zártak a pesti kocsmák. Aztán elindultam ugye az esti próbára. Előző este persze eldöntöttem, hogy csak éjfélig maradok ki, mert előbb oda akarok érni a próba előtt, hogy elkészülhessek, meg persze, hogy KIALUDJAM MAGAM!!!! Vagy azt a néhány napot kipihenhessem amit részegen töltöttem el...de nem, nekem megint fél 5-kor kell lefeküdnöm hulla részegen, na meg persze miután a haverom közölte, hogy no para, ő akkor megy dolgozni, amikor csak akar, nekem nem kell agggódnom, bőven ki tudom majd aludni magam, na ehhez képest 8 órakkor ordÍtva ébresztett a fülem mellett a telefon.
Jaaaaaaahj hát ő elfelejtette, hogy neki reggel dolga van. Na baszki. 9-re már otthon voltam, mondom leszarom, tudok még aludni pár órát indulás előtt, ez majdnem sikerült is...jahj neeeeem mégse, mert izgultam az indulás miatt. No sebaj majd alszom a vonaton, úgyis hosszú az út. Bármikor utaztam vonattal, mindig volt egy kettes ülés ahová lehajthattam a fejemet, most valamiért dugig volt a vonat, majdnem agyfaszt kaptam, ezért megpróbáltam a lehetetlent, behunytam a szemem egy ülésen és 10 percenként arra ébredtem, hogy csorog a nyálam a mellettem ülő nénike vállára. 
Oda értem egy órával a próbakezdés előtt, gyönyörűen kisminkeltem magam,, felöltöztem csinosba, nagy levegőt vettem és bementem a szÍnházba. Hát nem számÍtottam arra, ami akkor jött. Mindenki túláradó kedvességgel ugrott a nyakamba, ölelgettek, csókolgattak és persze nem győzték mondani, hogy milyen bomba nő vagyok (pedig csak 5 és fél kilót fogytam mióta új gyógyszert szedek )
Na jó...azért elég jól néztem ki és a jelmezem is lötyögött rajtam, szóval rendbe volt minden. A szövegemet nem néztem át de jó kedvem volt, ügyes voltam a próbán is, na hát persze, hogy az lett a vége, hogy berúgtam, mint az atom, fél 5kor sikerült hazaérnem, pedig ki sem aludtam magam, fél 10-től már öltözés volt, 10-től meg próba . Mondanom sem kell , hogy olyan másnapos voltam,mint az állat. Túlélésre játszottam de jól ment a próba ennek ellenére. Nyilván fél kettőkor amint vége lett a próbának, azonnal lefeküdtem aludni, este előadás, amint felkeltem rosszul lettem. Nagyon féltem. Meditáltam, nem beszéltem senkivel, rettenetesen izgultam, aztán BUMM.. Eljött a pillanat. Be kellett menni a szÍnpadra. Azonnal elmúlt a rosszullét és felszabadultam. 3 éve nem voltam ilyen jó a szÍnpadon, mint akkor, és nem is voltam ennyire boldog, felszabadult. A kollégáim ezt megg is jegyezték, hálásak voltak nekem és azt láttam boldogok. Én pedig majdnem kiugrottam a bőrömből. 
Ezek után, nyilván ünnepeltem, tehát inni kellett. Nem érdekelt már,hogy másnap is van előadás. Boldog voltam. Elégedett és önbizalommal teli. Boldog....azt hiszen boldog is. Igen. 
Bár fogalmam sincs már miyen az. FelhÍvtam apámat akinek rögtön elmesélte mi volt és hogy ssikerült. Nagyon örült nekem és boldogan hallgatta amit mondtam neki. 
Ezek után hazaértem Pestre megint csak fáradtan és másnaposan , de boldogan. 
Miután volt időm ezeket átgondolni, már sokkal derűlátóbb vagyok az életemmel kapcsolatban. Vannak terveim, lehetőségeim,  ráadásul volt bátorságom Írni az orvosomnak is végre, akinek már jó ideje tartoztam egy vallomással. Írtam is neki egy nagyon hosszú levelet az állapotomról, már másnap válaszolt,hogy nagyon boldog és büszke rám. Próbálok most dolgozni és leÍrni azt ami bennem van de ál angolul beszélgetünk a lakótársnőmmel és annyira röhögök, hogy nem tudok gépelni. Meg persze valószÍnűleg be is rúgtam kicsit. 
Abba is hagyom mára. Holnap folytatom

Az Új Pszichodoki

Mégsem jön be az öreg bácsi. Új gyógyszereket írt fel, aminek annyi mellékhatása van, hogy félek bevenni. Ráadásul ő nagyon sokat szeret beszélni, de engem nem igazán hallgat meg. Nem akar velem beszélgetni, akkor emg mi a faszomért járjak hozzá? El is kért 12500 pénzt azért mert kiértékelte a katasztrófális teszteredményeimet. 
Nem lettek túl jók. Önértékelésem semmi, depresszió erős, stressz erős, van egy-két pont amit uralok az életemben Most az,hogy AUTOGEN terápiát tart nekem az egy dolog, nekem egy pszichológus kell akivel beszélgethetek, nem egy újabb pszichomókus. Abból már van kettő. Minek egy harmadik? 
Ez a bácsi állítja,hogy nekem nincs bipoláris zavarom, hanem depresszióm van szorongással, kevert tünetekkel. Nagyszerű. 
Most örülnöm kellene ? Hogy találtam egy orvost, aki megcáfolja a másik kettőt.
Kurva jó. Felírt nekem egy Sertralin nevű gyógyszert aminek mellékhatásai között szerepel a hirtelen , megmagyarázhatatlan halál . Köszi. 
Azért inkább beteg maradok, minthogy meghaljak. Köszöntem szépen.

NEM TUDOM MIT CSINÁLJAK!

Az AUTOGEN terápiát pedig már elkezdtem a kórházi látogatásom alatt is gyakorolni, nem tudom miért kellene egy orvos ahhoz,hogy megtanuljam. Na jó....lehet,hogy egyeüld sokkal nehezebb, meg lehet, hogy valóban kell hozzá egy szakember, de basszus....NYAAAAAAAAAAAAAAH

Anyám elolvasta a mellékhatásokat, amik természetesen ugyanazok, mint amire szedném a gyógyszert. Teljesen kiakadt. Mondta,hogy ő bizony nem szedne be semmit,, persze ő nem is beteg és nem tudja milyen betegnek lenni, de ő tuti nem szedné be ezt a sok szart.
Ez sem a legjobb tanács...hiszen rosszul lettem a színpadon. Tehát valami van. 
Most az eddigi gyógyszereim, a LAMOLEP meg a RESTIGULIN beváltak. igaz, hogy híztam egy év alatt 20 kilót, de most szépen lassan el kezdtem leadni belőle , és ha ügyes vagyok el is hagyhatom a gyógyszereket.

MINEK KEZDJEK EGY ÚJ GYÓGYSZERKÚRÁT???????

WHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHÁ

Most levelezek ifj. Dr. Bubóval...nem akar állást foglalni. Azt akarja, hogy menjek Debrecenbe, de nem tudok mindig felpattanni a vonatra és odarohanni ha valami bajom van. Szívesen megyek persze, mert vele mindig jó dumálni, de Debrecen kibaszott messze van tőlem. És nagyon sokba kerül ingázni. Jó jó nem kell ingázni, mert két havonta leutazni nem ügy, mindegy. 
A lényeg : Nem akarok még egy pszichiátert. Aki felállít egy új diagnózist és újra gyógyszerekkel kezd el tömni. Faszomat. Xanaxot is írt fel, 0,5 mg-ot ami nem több egy nagy levegőnél, ami most mindegy is, mert a szorongásra jó a xanax be is lehet kapni belőle amikor gáz van, de arra meg idősebb Bubó mondta,hogy ne tömjem magamba, mert az olyan,mintha egy felest húznék le valahányszor beveszek egy bogyót. 
KINEK VAN IGAZA??????
MITCSINÁLJAK???

Nem akarom ezt a bácsit.  Döntöttem ?

Agydoki

Találtam egy orvost magamnak. Bubóék meghagyták,hogy itt lenne az ideje orvost találnom, és én utána is néztem, hogy a város ahol jelenleg lakom kikkel an tele. Találtam is egy nagyon cuki bácsit, aki nagyon jó fej, egy nagyon idős helyes bácsika, aki nagyon pontosan elmagyarázta,hogy pontosan mi is az én betegségem. 
Reggel 9-kor beléptem az ajtaján és kedvesen fogadott. 
Megkérdezte hogy vagyok. Én elmondtam neki,hogy nagyon lent vagyok most , mondhatni depressziós vagyok, el vagyok keseredve és segítségért fordulok hozzá.
Kezébe vette a kórházi papíromat és kielemezte. Nem nagyon értett egyet Bubóék diagnózisával, olyan értelemben,hogy ellentmondásokat vélt felfedezni az ambuláns lapomban. A vicc az egészben az volt,hogy a testtartásomból diagnosztizált körülbelül 5 perc alatt. De nem ám úgy,hogy "Igen, magának bipoláris zavara van" stb stb , hanem konkrétan elmondta azokat a dolgokat, amikben mostanában szenvedek. 
Kedvtelenség, túl sok alvás, félelem a rosszulléttől és a pozitív érzések hiánya, vagyis immunis vagyok a pozitív érzésekre. Nem tudok örülni annak, ami van, nincs sikerélményem és így nehéz az alkotói folyamatokat elindítani. 
Nagyon frankó kis bácsi ez. 
Elmagyarázta,hogy a betegségemnek nagyjából 238 tünete van, ami csak a bipoláris zavar. A depressziónak 197 tünete lehet,amiről ő maga könyvet is írt, ellátott engem egy rakat teszttel, amiből meg fogja mondani, hogy pontosan milyen lelki zűr van bennem, honnan kellene elindulnunk és hogyan hozzon helyre engem. 
1. Pszichológiai immunrendszer vizsgáló kérdőív
2. Zung önértékelő skála
3.Spielberger féle szorongásvizsgálat
4. Szociális megfelelés, konformitás skála
5.Jelenlegi stressz állapot értékelő skála

Tuti,hogy a bácsi aranyárban méri a munkáját, de jelenleg leszarom, a nyárra éppen elegendő segítséget fog nyújtani ahhoz,hogy rájöjjek mi van velem. 
Azt mondta,hogy fontos a betegségtudat, fontos az,hogy megismerjem magamat, a lelkemet, különben nem tudok elindulni a gyógyulás útján.
Egy veteményes kert példával állt előt.
1. Előkészíteni a terepet, felásni a kertet, ahová ültetni akarok. ( gyógyszeres kezelés )
2. Elültetni a magot ( terápia (( gondolatterápia, lélekterápia, bánattudjamilyenterápia))
3. Gondozni a kertet. 

Azt mondja ismer módszert arra,hogy a pánikot kezelni tudjam, de előtt meg kell ismernie a betegségem körülményeit. Apám vitt el az orvoshoz, előző este beszéltünk róla,hogy lehet bent marad mellettem, de rögtön levágta, hogy én ennek annyira nem örülök,úgyhogy egyáltalán nem volt tolakodó , visszajött értem amikor kellett.

Így tudtam beszélni arról, hogy hányadán állok a kábítószerrel. 
Megkérdezte,hogy mióta érzem magam betegnek. Mikor kezdődtek a tünetek. 
Mire én becsületesen feleltem .: " Mióta leraktam a kábítószert"
-"Milyen kábítószert"
-" Sok féle kábítószert használtam, de az utóbbi pár évben csak füvet szívtam"

Azt mondta,hogy tud rajtam segíteni, de ahhoz meg kell ígérnem,hogy többet nem nyúlok szerhez. Én megígértem neki. 
Azt mondta tud nekem segíteni, hogy újra kedvet kapjak és ne félek az alkotástól. Kérdezte történt-e mostanában velem olyan krízis helyzet amiből nem tudok kilábalni.
Én elmondtam,hogy kirúgtak a színháztól.
Aztán áttértünk a betegségem tüneteire.

Rajzolt nekem :( Megpróbálom idézni, fel kellett volna vennem a beszélgetést, nem fog sikerülni normálisan elmagyaráznom mindent, de megpróbálom) Lerajzolta, hogy az emberek többsége a belső vonalakon belül érez, létezik. A pszichoaktív szerek abban segítenek, hogy a felső határérték (vagyük a 100%-ot ) felett teljesítsek. Az művészetekben számos embernek hasonló problémái voltak , erről is írt könyvet, állítja,hogy már a Görög mitológiában fellelhetőek ezek a tünetek, amiket Hippokratész meg is fogalmazott a maga módján,de erről tanulmányaim sajnos hiányosak. A lényeg,hogy már nagyon régóta létezik ez a betegség. Mellékesen azt is megjegyezte a doki,hogy lehetőleg ne mutogassam a papíromat, mert ellenszenvet szül egy csomó helyen. Nem tudják hova tenni a pszichiátriai betegek nagy részét. Félnek tőlük, elítélik őket. 
Na szóval. A pszichoaktív szerek segítenek egy állandó "fent" érzetet adni, ami rövid távon nagyon szuper, de hosszútávon borsos ára van (lásd példám)
Én mióta letettem a szert, az általánosnak nevezhető határértéken bőven túl vagyok. A depresszió mélységében vagyok, amit nevezhetünk depressziónak, de tünetei nagyon változóak és egyediek.
Állítja,hogy a betegségem nem gyógyítható, de kezelhető. Gyógyszerrel és gyógyszer nélkül is, bár engem kért,hogy egyelőre ne hagyjam el a gyógyszereket, amíg ki nem ismer. A lamoleppel egyetért, A másik gyógyszeremre nem mondott semmit sem. 
Állítja,hogy nem a gyógyszertől híztam meg, hanem a pajzsmirigyem rakoncátlankdik a stressztől. És ha rendbe jövök olyan gyorsan fogyok majd le, amilyen gyorsan meghíztam. 
Ezt én nem akarom elhinni, de azt mondja, ne parázzak rá erre a súlyfelesleg dologra, különben tovább fogok hízni. Ezt még mondjuk el is tudom fogadni.
Most gőzerővel kell készülnöm a felvételire. Rómeó és Júliát keresek, ami van is itthon, de nem szeretem a Kosztolányi féle fordítást,hogy Arany Jánost keresek, hátha az is van. Holnap jövök

Edzés

Újra elkezdtem edzeni. És leállóban vagyok a gyógyszerekkel. Minden másképpen lesz. Újra kezdem az életemet. Nagyon furcsa érzés. Ma válogattuk a ruháimat és nagyon komolyan kellett szelektálni, hogy mi az amibe még beleférek és mi az amibe majd bele fogok férni. 
Lakásokat is keresek Pesten. 
Nem tudom,hogy az orvosaim mit fognak szólni ahhoz,hogy le akarok állni a gyógyszeeimmel. Ifj. Dr Bubóval még tudnék is alkudozni, de idősebb Dr. Bubóval nem tudom mit kezdjek. Ő határozottan állította,hogy a rosszulléteim a gyógyszer elhagyása miatt van. A fellépésem nagyon jól sikerült. Egyáltalán nem izgultam és nem is lettem rosszul. Nem kellett dupláznom a gyógyszereket, kitartott a reggeli adag. De ha most leállok nem fogom tudni,hogy ez milyen következményekkel fog járni. Hiszen nem vagyok színpad közelben. 
A felvételi hamaorsan elkezdődik. Még sok idő van addig, de már közeledik az időpont. 
Addig még sok víz lefolyik a Dunán. Addig még a Balatonra is mennem kell dolgozni. Sok feladat vár rám. Majd lekötöm magam. Viszek magammal futócipőt és reggelente elmegyek futni a Balcsi körül. 
Apámmal beszéltem,hogy kerítsünk nekem egy pszichiátert itt vidéken a nyárra. Bármi történjék is legyen egy orvos akihez vissza tudok járni. 

Többet tevékenykedem mint régen. Valami megváltozott végre, ami hasznomra vált. Először is jó ötlet volt visszaolvasni a régi bejegyzéseket. Egészen használható dolgok születtek. 
Annyira jó lenne ha a gyógyszer lerakással fogynának a kilók is. Nagy elhatározás ez a részemről.

Kimegyek mozogni egy kicsit.


Ex


Ma láttam egy képet az exről meg az új szerelméről. Kurvára fáj. De nem tudom miért. 
Örülnöm kellene,hogy vége. Mégis valahol mindig azt reméltem,hogy egyszer újra egymásra találunk. Hogy feladja a kábítószert és végül mégis engem választ nem a szert. A csajt biztos nem érdekli,hogy szív. Meg az sem érdekli,hogy árul. Vagy nem is tudja. Nem tudom.

Reméltem,hogy kidobhatjuk az ablakon azt a sok szemetet amit összehordott szél. A szerelmesek ezt csinálják. 

Emlékszem, aikor még a családjával élt otthon. És felébredtünk reggel és számoltuk a mókusokat az ablakból. Budán laknak a szülei és egy emeleti szobában lakott. Abban a kicsi szobában írtuk újra a történelmet ő és én. Nem számoltuk a perceket, csak zenét hallgattunk és szívtunk ő meg én. 
Le kellene zárnom azt az időt. De az az igazság,hogy rá mindig számíthattam. Mindenben. Csak ne lett volna olyan átkozottul féltékeny minden élő emberre. Meg a veszekedések. 
De nem. most próbálok a szép emlékekre gondolni. Had fájjon. 

Amikor minden rádió a mi dalunkat játszotta. Autóban ültünk és hasítottuk a szelet. 
Amikor megmutatta nekem mi az az xbox. Bizony bizony azelőtt azt sem tudtam,hogy Assasin's Creed mi fán terem, de ő megmutatta nekem. 
Nagyjából mindenben támogatott amiben csak lehetett. 
Amikor a kis lakásomban összebújtunk. Elbújtunk a világ elől. A kutyám , ő meg én. 
Amikor még azt hittem ő az igazi. Valaki aki el akart jegyezni. Bár nem ő volt az első, aki el akart venni. Én mégis eltaszítottam magamtól.
Csak most jövök rá,hogy talán hiba volt. 
De nem...nagyon sokat kábítószerezett. Ez nekem nem jó. Veszélyes lett volna vele maradnom. Sem a lelkem sem az idegrendszerem nem bírta volna sokáig.
Hogy én állandóan rendőröktől rettegjek? Meg a lebukás veszélye fenyegessen egész életemben? 
Nem...Azt hiszem ennek így kellett történnie. 
Talán éppen ma van a napja, hogy el kell engednem.
Talán éppen ma van a napja

Pusztuljon mindkettő

A drog

 

KHJ szerint a művészeknek egyébként is drogozni kell
Tehát az egyetem+kábítószer kombó egyenes út a világhír felé

"Patrik barátom elmélete az életről :D"

 

Pest

Érdekes estém volt tegnap. Tegnap a tesómmal felmentünk Pestre.

Az még hagyján,hogy 200-al hajtottunk a pályán, amilyen gyorsan még életemben nem mentem, de az este sem úgy alakult,ahogy terveztem. 
Először is, kibaszott sokan voltak Pesten hétvége alkalmából. Elmentünk egy kocsmába ahol koncertezett a tesóm éppen új kiszemeltje, 
Igaz,hogy van vaakije a tesómnak, de elképesztő utálat van már hónapok óta,alig beszélnek egymással és szét is költöztek. Erre tesóm talált magának valakit, akinek jó a humora, helyes és még tehetséges is. Persze színész a nyavajás. 
Pár hete történt is köztük valami, de semmi komoly, tesóm mégis meglátogatta Pesten ezen a koncerten, amit ő és a zenekara hozott össze. 
Na most. Én per speciel nem járok abba a kocsmába, mert két exem és számos általam nem kedvelt ember jár arra a helyre, tegnap este Budapest összes színésze táncosa ott volt, a fele ismerősöm a facebookon de persze alig egyen ketten köszöntek rám, na meg persze ott volt a munkaadóm aki kirúgott a munkahelyemről. FASZA...
Szóval olyan gyorsan szerettem volna lelépni amilyen gyorsan csak tudok. Meg ráadásul nem akartam tömegben kövéren mutatkozni. Na mindegy, el akartam menni onnan és kész. 
Rengetegen voltak és én egyébként is kiszakadtam ebből a közegből, amikor elköltöztem vidékre. Szóval elkísértem tesómat erre az irgalmatlan picike helyre, ahol rögtön össze is futottunk azzal, akiért odament , gondoltam fasza most már leis léphetek, de akkor megjelent a régi élettársa a kiszemeltnek és ezért tesóm ott maradt egyedül,mint egy fasz. 
Én persze igyekeztem addig maradni mellette ameddig kellettem, de akkor történt valami. 
Tesóm rosszul lett. Na mondom ez az, már csak ez hiányzik. Nem szedem az esti gyógyszeremet már, itt állok Pest belvárosában a tömegben és a tesóm lesz rosszul nem pedig én.

Fasssszaaaaaa

Na mindegy odaadtam neki a reggeli gyógyyszerem negyedét, az arisspát, hátha segít rajta valamit, de persze ez azt jelentette, hogy nekem nem maradt gyógyszerem másnap reggelre. Óh na mondom, ez egy jó kis este lesz. Hát tesóm nem lett jobban, de lement egy pincéba koncertet hallgatni. Én akor leléptem mert lett társasága, el is mentem találkozni egy haverommal,gondoltam most már szabad vagyok, ráköszöntem a munkaadómra is gondoltam nehogy már én éegyek a paraszt...
Szóval elmentem onnan. Rodolpho nem írt rám egész este pedig látta,hogy Pesten vagyok. Na mindegy, úgyis jelentkezni fog valamikor. Ilyenkor eltelik két hét és újra ír. 
Ahogy zen filóztam , meg ahogy Gábort hallgattam a nőügyeivel kapcsolatos beszámolóját, megsuólalt a telefon.
"- Ide tudsz jönni?"
"- Azt akarod,hogy odamenjek?"
"-Igen"

Tesóm megint szarul lett, akkor még, amikor elindultam még egyeddül volt, de mikor odaértem már a kiszemeltje mellett ült, minden rendben volt, legalábbis úgy látszott. Én megmondtam neki,hogy sápadt, mint a szar de nem hallgatott rám. 
Nem volt mit tenni, tesóm egyre szarabbul lett, A gyógyszert bevette azt álította,hogy az segített neki... ki tudja Aztán megpróbált felállni,hogy ő most hazamegy és fog egy taxit , de úgy megszédült,hogy le kellett ülnie, én persze közben bámultam a nagyra nőtt tömeget a bejáratnál, szerencsére senki nem látta ezt a jelenetet. Amikor tesóm felállt és elindult szédelegve az utca túloldalára. 
Kidobta a taccsot. Nagyons zarul volt, kiverte a víz, alig kapott levegőt. De miután kétszer is hányt valami változhatott, mert jobban lett, addig ra odaért az én másik cimborám is, Patrik, aki még gimnáziumi osztálytársam volt és állati nagy parasztnak tűnt régen de állati jó fej lett és hihetetlenül aranyos. Ő fogta a taxit tesómnak, aki még féájult állapotban volt. 
Na tesóm biztonságban, húzzunk el a picsába. 

Patrikkal és Gáborral voltam hajnalig, állati jó volt,nagyonsokat röhögtünk, én megbeszéltem,hogy Patriknál fogok aludni, úgyhogy minden oké volt. 
Azt mondta én voltam a gimnáziumi szerelme. 
Ami nagyon érdekes, mert a szalagavatómat képes volt elbaszni.
Úgy volt,hogy együtt fogunk táncolni a szalagavatón , de egy link segg volt és ezért emg kellett kérnem egy ötödévest,hogy táncoljon velem.
Ezt a storyt elmeséltem Gábornak amíg patrik bement piáért. Én aztán utána mentem és tisztára olyan volt,mint ha meghallotta volna miről beszéltünk . Bocsánatot kért az elkúrt szalagavató miatt és amíg a zene el nem hallgatott táncolt velem a pultnál. 
Olyan édes volt. Majdnem megfordult a fejemben, hogy esetleg jobb lenne közelebb kerülni egymáshoz, de kiderült,hogy egy exe nemibetegséggel ajándékozta meg így nem agyaltam ezen tovább. minden esetre a lakására mentünk, ami egy leválasztott galériázott otthon szerűség volt, de legalább volt fedél a fejem fölött.Akkor már arra gondoltam,hogy jobb lett volna Gábornál aludni, de mindegy, ez jó lecke volt. 

Az egész estében az baszott fel leginkább,hogy a facebook ismerőseim 50 %-a nem ismert meg tagnap este. Menjenek a picsába. Szar érzés ez meg kell,hogy mondjam. De mindegy. Nem foglalkozom vele. Szeretném, ha felvennének az egyetemre.  Akkor nem kellene többet aggódnom semmiért. De nyilván kellene aggódnom, de nem úgy...na szóval...5 évig majdhogynem teljes nyugalomban élhetnék. Tanulhatnék, képezhetném magam, jól élném az életemet. Nem tudom mihez kezdjek ha nem vesznek fel.
És Miért Nem Írt Rám Rodolpho?

Kár---nagyon boldog lettem volna---
Miután tesóm hazaért, minden rendben ment. De én még mindig Rodolphora gondolok. Az ő ágyára és persze arra aki az ágyban fekszik...

Elhatározás

69 kiló. Ennyit mutat a mérleg. És leállok a gyógyszerekről. 
Vége van. Nem bírom tovább. A bőröm repedezik, mert nem bírja ezt a súlyfelesleget amit gyorsan magamra szedtem. Elég volt.
Helyre kell jönnöm és le kell állnom a gyógyszerekről. Elvonási tüneteim lesznek és szenvedni fogok,mint a kutya de így kell lennie. 
Egyfolytában Rodolphora gondolok. Hogy milyen volt vele. Az ízére, a szemére, rá. 
Arra gondolok, hogy huszonnégy órával ezelőtt még egymás mellett feküdtünk az ágyban. Arra gondolok,hogy 32 és fél órája szeretkeztünk. Arra gondolok, hogy 30 órával ezelőtt főzött nekem vacsorát.
És az exemre gondolok, aki szerelmes. 
De ez most nem érdekel. Ma is felmegyek Pestre. Nem vettem be tegnao az esti gyógyszert. Aludtam, mint a tej . Remélem Rodolpho látni fogja, hogy Pesten vagyok. 
Tudni fog róla. Nem biztos,hogy rámír, de nagyon remélem. Annyira jó lenne újra látni. De nem élem bele magam. Miért ne írhatnék neki? Bár a kibaszott facebookon látni fogja, hogy ott vagyok. De boldog lennék, ha írna. 
Még mindig rengeteget gondolok rá. Túl sokat is. 
Nem szabadna ennyire beleélnem magam. mert ő csak egy ex. Egy szerető. Se több, se kevesebb. 
Nem szabad többnek gondolnom. Szigorúan tilos. Nem lenne szabad :)
De valahogy mégis. Nagyot dobban a szívem valahányszor ő jár a fejemben. De miért ? Pedig egy nagy fasz. Komolyan. Nem éri meg rajta gondolkodni. 
Amikor ott voltam jó volt hozzám. 
Most elmegyek meditálni és csak rá fogok gondolni. Ha rá gondolok akkor nincs betegség. Nincs gyógyszer, Nincs súlyfelesleg. Nincs fájdalom, nincs depresszió, nincs rossz kedv, nincs semmi, csak kellemes meleg érzés a gyomromban és a szívem közelében.

Barátok

Mély levegő. Lábujjaim alatt a fűt morzsolgatom. Előttem egy hatalmas aranyozott kapu. Zsebemben a kulcs. Kiveszem a kulcsot. Kinyitom a kaput. 
Lábujjaim alatt a fű. Belépek a kpun. Bezárom a kaput. Kattan a zár. Bezárul a kapu. Újra visszatérek a kertbe. A barátaim már várnak. 
Egy fehér házat látni bal oldalom, egy fűzfa alatt. Kellemesen meleg van. A kutyám ott hűsöl alatta. Jobb oldalon a kis tavacska. Rajta hid, amin napozni lehet és lábunkat lógatni a vÍzbe. Ott ülnek a barátaim. Egy gyönyörű lány meztelenül, egy aki fekete kalapban és fekete garbóban duzzog a fa alatt és egy , aki szomorúen figyeli őket, arca drámai, szenvedő, sápadt. 
Már messziről észrevesznek. A meztelen lány elém szalad. A nyakamba ugrik. Meglepetten ölelem át. Bőrének nap illata van.

MEZTELEN: - Na?? Hogy ment ?
ÉN: - Jól ment...
MEZTELEN: - Mi ez a huncut mosoly?
ÉN: - Semmi...jobban sült el,mint gondoltam. Találkoztam a barátaimmal és Rodolho is találkozott velük. Viccelődött, jó fej volt, még meg is említettem neki,hogy mennyire nem volt paraszt. Azt mondta furák vagyunk és látszik,hogy művészek vagyunk mert olyan teátrális mindenki. Mosolygott, kacsintott rám...édes volt.
MEZTELEN: - És az??? Megtörtént?
ÉN: - Erről nem beszél egy jól nevelt lány
FEKETE RUHÁS: - Persze,hogy megtörtént. Nézz már rá. Tisztára ki van virulva.
MEZTELEN: - Igen látom...ÉS???? Jó volt?
ÉN: - Nem volt rossz.
SZOMORÚ: - Akkor mi a baj? Látom,hogy valami baj van.
ÉN: - Emlékeztek az exemre?
FEKETE RUHÁS: - Naná...a díler...ki ne emlékezne rá?
ÉN: - No igen...szerelmes. Csak nem belém.
MEZTELEN: - Micsoda???
ÉN: - Beleszeretett valami csajba. 
FEKETE RUHÁS: -  A geci...
SZOMORÚ: - Hogy beszélsz?
FEKETE RUHÁS: - Volt még esély rá,hogy összejönnek nem? Akkor meg minek neveznéd?
ÉN: - Azt hittem nincs már remény. Mégis szarul esik. Szarul esik,hogy nem mondta el.
Azt mondta véletlenül történt.
FEKETE RUHÁS: - Persze...véletlenül belepottyant a farka a lányba.
SZOMORÚ:- Olyan mocskos a szád. Fölképeljelek?
FEKETE RUHÁS: - Hagyjál már. Ez nem korrekt. Ez nem fer így.
ÉN: - Nem tudom mire számítottam. El kellett jönnie ennek is.
MEZTELEN: - És mit mondott még ?
ÉN: - Hogy én hátbatámadtam. Átbazstam és összetörtem a szívét.
MEZTELEN: - És ez igaz?
ÉN: - Követtem el ellene dolgokat, de ő sem értett meg engem. Mindig neheztelt rám a munka miatt. Azért, mert elköltöztem tőle. Azért mert szakítottam vele. SZerinte ő szakított velem, de én szakítottam vele.
FEKETE RUHÁS: - Akkor meg mi van? Miért nem örülsz? Megszabadultál tőle.
ÉN: - Bárki rám nézett lelkiismeretfurdalásom volt. Bárki megkörnyékezett úgy éreztem nem fer Danival szemben ha hagyom magam. Most meg...semmibe vesz. Félretesz, mint egy sószórót. 
FEKETERUHÁS: - geci...
SZOMORÚ: - Hagyd már abba!
FEKETE RUHÁS: - Akkor is az. 
ÉN: - Igazságtalanság. Minden megváltozott. Azt hazudta érdekli,hogy ha már Pesten leszek, de ez a dolog nyilván érett benn egy ideje. Szerelem...beleszeretett...értitek ti ezt?Azt állítja véletlen volt, hogy így hozta az élet. De az ember nem szeret bele valakibe véletlenül.
FEKETE RUHÁS: - G...... Zsivány.
ÉN: - Az
MEZTELEN: - Ne foglalkozz vele. Vége van. Bízzunk benne,hogy felvesznek az egyetemre és akkor minden fasza lesz. 
ÉN: - Nagyon félek,hogy nem vesznek fel.És akkor mi lesz velem?
MEZTELEN: - Ezt már egyszer megbeszéltük.
ÉN: - Jó tudom...csak hát...most azt érzem minden más lett. 
SZOMORÚ: - Szar lehet...
FEKETE RUHÁS: - Mi a szar? Hogy végre megszabadult ettől a majomtól? Sosem becsülte meg. Nem értékelte a tehetségét, az alázatát, azt,hogy a karrier milyen fontos nekünk.Semmit. Mindig csak magára gondolt.
SZOMORÚ: - De akkor is . Ez nagyon szomorú. Egy életre szóló szerelemnek örökre vége. Ez akkor is nagy dolog volt. Régóta ismerik egymást. Erre összeáll egy csajjal és még csak nem is szól róla. Csak a kifogások, meg az,hogy minket hibáztat. Ez aljas dolog. És nagyon szomorú.
FEKETE RUHÁS: - Koncentrálj a felvételire. Az lesz a legjobb. Győzd meg a bizottságot arról,hogy megérdemelt helyed van ott. És minden fasza lesz.
MEZTELEN: - Tényleg nem tehetsz mást. Ez a legjobb megoldás. 
ÉN: - Rodolphoval nagyon jó volt. Főzött nekem, nőnek éreztem magam újra. Jól éreztemmagam, de ez a Dani ügy...hahj...
MEZTELEN: - Felejtsd  el. Már eldöntöttük,hogy jobb nekünk nélküle. 
ÉN: - Most mennem kell. 
MEZTELEN: - Máris? Nem meséled el részletesen mi volt?
ÉN: - Találkoztam Kingával és Gáborral. Aztán meglátogatott minket. Úgy volt,hogy dolgozik, de aztán elengedték. A Moszkván ücsörögtünk. Ő hazament átöltözni. Aztán vissza is jött. Kinga hamzament. Gáborral és Rodolphoval maradtam hármasban. 5 fele leléptünk a lakására,mert már nem volt kedvem inni. Csinált egy cigit amibe én nem szívtam bele. Utána ...hát...utána történtek dolgok...aztán filmet néztünk. Hazajött a lakótársa. Majd főzött nekem aztán belekezdtünk egy új filmbe majd lefeküdtünk aludni. Reggel korán keltünk. Rosszul aludtam. Szerettem volna, ha átölel de nem tette. Kicsit fáztam. Ennyi...ennyi történt
MEZTELEN: - És hogy váltatok el? 
ÉN: - Két puszival.
MEZTELEN: - Régen mindig megcsókolt mikor elköszöntetek.
ÉN: - Tudom. Furcsa is volt, de így volt szép. Elváltunk. Egy szép este és kész. 
MEZTELEN: -Jól hangzik. 
ÉN: - Most mennem kell dolgozni.
SZOMORÚ: - Hiányozni fogsz.
ÉN: - Nemsokára jövök

 

A lábujjaim alatt érzem a fűszálakat. Elmegyek a tó mellett. Elindulok a kapu felé. Hátulról elkapnak hárman és megölelnek. Mosolygok. Elindulok a kapu felé. A lábujjaim alatt érzem a fűszálakat. Zsebemben a kulcs. Odaérek a kapuhoz. Kinyitom a kaput. Bezárom a kaput. Elhagyom a kertet. Kinyitom a szemem. Otthon vagyok.